2016. március 12., szombat

Bíró Szabolcs: Anjouk I. rész - Liliom és vér (könyvjelző)


  • Stílus: 10 pont
  • Tartalom: 10 pont
  • Hatás: 9 pont
  • Hangulat: Keskeny az ösvény. Építés vagy harc? Vérengzés vagy virtus? Kötelesség vagy kényszer? Becsvágy vagy irigység? Árulás vagy józan ész? Élet vagy halál? Mondom, keskeny az ösvény.
  • Külcsín: 9 pont (A borító OK, de az indokolatlanul nagy sortávolság kicsit zavart, és szívesen láttam volna rajzokat a korabeli fegyverekről, tárgyakról, várakról, viseletről...)
  • Újrázás: Inkább a folytatást várom, sőt van az előzményekről is két regény. Irány a könyvtár! Igen! Le is vadásztam!
  • Tanulság: A becsületet könnyű elveszteni, a hatalmat nehéz megtartani, ezért legalább a szeretteidre ügyelj jobban, és barátokkal menj a harcba akár béke van, akár háború.

  • Nagyon megszerettem az írót.

    Nem csak azért, mert minden kényszeredett fennköltség nélkül vezet a kavargó történelem sűrűjébe, mintha ott lépdelnénk Károly Róbert mellett, hogy meghódítsuk a Felvidéket...
    Nem csak azért, mert a kegyetlen lovagi vagy harci jelenetek annyira elevenek, hogy lángjuk kicsap a könyvből. Néha még a csata bűzét is érzem...
    Nem csak azért, mert a regény hősei, legyenek bár kitalált vagy történelmi személyek, nem jók vagy rosszak, igazak vagy hamisak, hanem húsvér esendő emberek, akik nagyon hasonlítanak ránk, még ha századok választanak is el minket...
    Leginkább azért kedvelem Bíró Szabolcsot, mert annyira üdítő a mai sekélyes, felületes világban az a szókincs paletta, amivel elém festi a középkori Magyarország tájait, embereit, az emberek érzéseit, a politika mozgatórugóit.
    Sokkal de sokkal élesebb a kép, mint a száraz töri könyvekben. Köszi!

    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése